Kemence, kerti konyha referencia

Kemencék, kerti sütögetők, grillezők, kerti

konyhák tervezésével építésével foglalkozunk

Az ország egész területén vállalunk munkákat.

kerti konyha_9a-vert

Galéria

.

 Olvassa el!   Hogyan volt régen…

A kemence építése*

A kemence építésével a múltban sokan foglalkoztak. Minden ügyesebb kezű ember tudott kemencét rakni, aki a sárral, vesszővel való bánásmódot ismerte. A kemence helye a szoba konyha felőli sarkában volt, a bejárati ajtó és a hátsó főfal közötti területen. Innen nyílt a kemence szája, amely áttörte a két helyiség közötti válaszfalat.
(Kép forrása: szarvas.hu)

A szájnak és a hozzákapcsolódó kéménynek fontos szerepe volt. A száj méretét a tüzelőanyag, a nagy kerek kenyér, a sütő-főző edények mérete befolyásolta. Szélessége, magassága 40-45 cm volt. A kemenceszáj készítésekor ügyeltek arra, hogy a nyílás a kemence középvonalába essen. A boltívet pelyvás sárba rakták, hogy hő hatására ne repedezzen meg.

A kemenceszáj kialakítása után következett a padka körvonalának kijelölése, mely lehetett íves vagy szögletes. Ezután következett a padka köpenyfalának készítése vályogból, téglából, melyet pelyvás sár fogott össze. Sövényből is készíthették a padka oldalát. A szoba padlójába karókat vertek le, közeiket vesszővel fonták be, majd pelyvás sárral tapasztották be. A padka készítésénél ügyeltek a homloklap dőlésére is, a vályogot soronként kijjebb rakták, vagy a karókat ferdén ütötték le.

A köpenyfal elkészülte után a padka belső részét földdel töltötték fel, jól ledöngölték. A kemence lehűlésének megakadályozására szigetelőréteget raktak homokból, téglatörmelékből, üvegdarabokból.

A kemence szája…

Ezután kezdték el a kemence aljának fenekének készítését. Nagyságát a kemencében süthető kenyerek számával mérték.

Volt 2-4-8 kenyeret befogadó kemence is, melynek mérete 80 cm-től 160 cm-ig terjedt.

A kemence alját agyagból készítették, amelybe a kötés erősítésére pelyvát, sót, állati vért is tettek. Az 5-7 cm vastag nedves agyagot erősen ledöngölték, majd egyenes deszka élével üvegsimaságúra ütögették. Az agyag a kemence használata közben keményre égett, a benne lévő sótól felülete üvegszerűvé vált, mely tartós volt. A fenék készítésekor gondosan ügyeltek arra, hogy mindenütt vízszintbe legyen.

A fenék készítése után következett a kemence oldalának rakása, mely az építés legkeményebb művelete volt. Az agyagos sárgaföldet, a sarat pelyvával, törekkel keverték, hogy a kötése jobb legyen. Az agyag jól szigetelt, és az égetés során nem repedezett meg. Az agyagot az építés előtti napon kidolgozták: locsolták, kapával többször átvágták, lábbal taposták, belerakták a töreket, pelyvát.

Kemence fajták**

A sárkemencék építésének lényege, hogy a sövényből, karóból, nádból, kóróbólé vázat készítenek, majd ezt külső oldalról betapasztják, kb. 8 cm, falvastagságúra. A durva tapasztás után a kemencét szikkadni hagyták majd hígabb sárral áttapasztották. Ezután ismét száradni hagyták. Égetéskor a vázszerkezet kiég, tehát a kemencének csak átégetett sárfala marad.
Ezután következett a belső tapasztás, meszelés.

Agyaghurkákból épített kemencék: vázszerkezet nélküli, ősi spiráltechnikával a legfinomabb tiszta agyagból készült. A agyaghurkákat úgy rakták, hogy mindig kötésben legyenek (a felső az alatta lévő közepére essen) aztán fakalapáccsal egyenletesre ütögették.

Kemenceépítés agyaglepényekből: A kemencevázat 30 x 20 x 5 cm méretű pelyvával díszített, kidolgozott azonos méretű “lepényekkel” beborították, majd pelyvás sárral betapasztották, a belső sározást a váz kiégetése után végezték. Az elkészült kemence fala négyujjnyi vastag volt.

Cserépkemence építése: Ez a leggyakoribb építési mód. Hódfarkú tetőcserép törmeléket, téglát, kötőanyagként sarat használtak csak kívülről tapasztották.
Kemence vályogból élükre állított, az alsó sorral kötésben lévő, vályog “téglákat” sárral kötötték egymáshoz. A kemence felső része búbja készülhetett sárból, agyaghurkából, cserépdarabokból is.

A kemenceépítés utolsó fázisához köthető a tégla használata. Formájuk téglatest alakú, kőművesek építették, kötésbe rakták, sár felhasználásával. Megrepedeztek, ezért kifli téglából körkemencék épültek, hasonló előnyökkel és hátrányokkal.
A kemence felrakása, tapasztása után következett a szárítása, kifűtése, égetése. Nagy gondossággal az építő végezte. Csak a jól kiszáradt kemencét lehetett égetni, mert ellenkező esetben a kiáradó gőz hatására a falak megrepedtek, eldurrantak. A száradás az időjárástól, a építőanyagtól függően akár 6 hétig is tarthatott. Ezután felfűtötték, kipróbálták hogyan sikerült kenyér, pite, lepény, kalács sütésénél figyelték meg az új kemence tulajdonságait.
A szárítás másik módja, minden nap több tüzelőt égettek el, fokozatosan szárítva a kemence falat, majd a hét utolsó napján erős fűtéssel teljesen kiégették a kemencét. A kiszáradt, lehűlt kemencét többször is bemeszelték. A mészbe kevé kék festéket is tettek, hogy fehérebbnek tűnjön.

A kemencék karbantartására nagy figyelmet fordítottak. A kemence tapasztását gyakran kellet javítani. Alapos felújításukra minden tavasszal került sor.

* Forrás: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/a-kemence-epitese
**Forrás: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/kemence-fajtak