Kemencék, kerti sütögetők, grillezők, kerti
konyhák tervezésével építésével foglalkozunk
Az ország egész területén vállalunk munkákat.
Galéria
kerti konyha-44
kerti konyha-43b
kerti konyha-43a
kerti konyha-42
kerti konyha-41
kerti konyha-39
kert konyha-38
kerti konyha-37
kerti konyha-36
kerti konyha-35
kerti konyha-34
kerti konyha-30
kerti konyha-33
kerti konyha-29
kerti konyha-31
kerti konyha-32
kerti konyha 28
kerti konyha-27a
kerti konyha-27b
kerti konyha-26
kerti konyha-25
kerti konyha-24
kerti konyha-23
kerti konyha-23a
kerti konyha-22b
kerti konyha-22a
kerti konyha-21
kerti konyha-20
kerti konyha-19
kerti konyha-18
.
Olvassa el! Hogyan volt régen…
A kemence építése*
A szájnak és a hozzákapcsolódó kéménynek fontos szerepe volt. A száj méretét a tüzelőanyag, a nagy kerek kenyér, a sütő-főző edények mérete befolyásolta. Szélessége, magassága 40-45 cm volt. A kemenceszáj készítésekor ügyeltek arra, hogy a nyílás a kemence középvonalába essen. A boltívet pelyvás sárba rakták, hogy hő hatására ne repedezzen meg.
A kemenceszáj kialakítása után következett a padka körvonalának kijelölése, mely lehetett íves vagy szögletes. Ezután következett a padka köpenyfalának készítése vályogból, téglából, melyet pelyvás sár fogott össze. Sövényből is készíthették a padka oldalát. A szoba padlójába karókat vertek le, közeiket vesszővel fonták be, majd pelyvás sárral tapasztották be. A padka készítésénél ügyeltek a homloklap dőlésére is, a vályogot soronként kijjebb rakták, vagy a karókat ferdén ütötték le.
A köpenyfal elkészülte után a padka belső részét földdel töltötték fel, jól ledöngölték. A kemence lehűlésének megakadályozására szigetelőréteget raktak homokból, téglatörmelékből, üvegdarabokból.
Ezután kezdték el a kemence aljának fenekének készítését. Nagyságát a kemencében süthető kenyerek számával mérték.
Volt 2-4-8 kenyeret befogadó kemence is, melynek mérete 80 cm-től 160 cm-ig terjedt.
A kemence alját agyagból készítették, amelybe a kötés erősítésére pelyvát, sót, állati vért is tettek. Az 5-7 cm vastag nedves agyagot erősen ledöngölték, majd egyenes deszka élével üvegsimaságúra ütögették. Az agyag a kemence használata közben keményre égett, a benne lévő sótól felülete üvegszerűvé vált, mely tartós volt. A fenék készítésekor gondosan ügyeltek arra, hogy mindenütt vízszintbe legyen.
A fenék készítése után következett a kemence oldalának rakása, mely az építés legkeményebb művelete volt. Az agyagos sárgaföldet, a sarat pelyvával, törekkel keverték, hogy a kötése jobb legyen. Az agyag jól szigetelt, és az égetés során nem repedezett meg. Az agyagot az építés előtti napon kidolgozták: locsolták, kapával többször átvágták, lábbal taposták, belerakták a töreket, pelyvát.
Kemence fajták**
A sárkemencék építésének lényege, hogy a sövényből, karóból, nádból, kóróbólé vázat készítenek, majd ezt külső oldalról betapasztják, kb. 8 cm, falvastagságúra. A durva tapasztás után a kemencét szikkadni hagyták majd hígabb sárral áttapasztották. Ezután ismét száradni hagyták. Égetéskor a vázszerkezet kiég, tehát a kemencének csak átégetett sárfala marad.
Ezután következett a belső tapasztás, meszelés.
Agyaghurkákból épített kemencék: vázszerkezet nélküli, ősi spiráltechnikával a legfinomabb tiszta agyagból készült. A agyaghurkákat úgy rakták, hogy mindig kötésben legyenek (a felső az alatta lévő közepére essen) aztán fakalapáccsal egyenletesre ütögették.
Kemenceépítés agyaglepényekből: A kemencevázat 30 x 20 x 5 cm méretű pelyvával díszített, kidolgozott azonos méretű “lepényekkel” beborították, majd pelyvás sárral betapasztották, a belső sározást a váz kiégetése után végezték. Az elkészült kemence fala négyujjnyi vastag volt.
Cserépkemence építése: Ez a leggyakoribb építési mód. Hódfarkú tetőcserép törmeléket, téglát, kötőanyagként sarat használtak csak kívülről tapasztották.
Kemence vályogból élükre állított, az alsó sorral kötésben lévő, vályog “téglákat” sárral kötötték egymáshoz. A kemence felső része búbja készülhetett sárból, agyaghurkából, cserépdarabokból is.
A kemenceépítés utolsó fázisához köthető a tégla használata. Formájuk téglatest alakú, kőművesek építették, kötésbe rakták, sár felhasználásával. Megrepedeztek, ezért kifli téglából körkemencék épültek, hasonló előnyökkel és hátrányokkal.
A kemence felrakása, tapasztása után következett a szárítása, kifűtése, égetése. Nagy gondossággal az építő végezte. Csak a jól kiszáradt kemencét lehetett égetni, mert ellenkező esetben a kiáradó gőz hatására a falak megrepedtek, eldurrantak. A száradás az időjárástól, a építőanyagtól függően akár 6 hétig is tarthatott. Ezután felfűtötték, kipróbálták hogyan sikerült kenyér, pite, lepény, kalács sütésénél figyelték meg az új kemence tulajdonságait.
A szárítás másik módja, minden nap több tüzelőt égettek el, fokozatosan szárítva a kemence falat, majd a hét utolsó napján erős fűtéssel teljesen kiégették a kemencét. A kiszáradt, lehűlt kemencét többször is bemeszelték. A mészbe kevé kék festéket is tettek, hogy fehérebbnek tűnjön.
A kemencék karbantartására nagy figyelmet fordítottak. A kemence tapasztását gyakran kellet javítani. Alapos felújításukra minden tavasszal került sor.